A közmédián van mit kritizálni, de a kereszténységüket nyíltan felvállaló újságírók által üzemeltetett, napról napra egyre népszerűbb jobboldali médiafelületeket „pártmédiázni” végtelen rövidlátásról tanúskodik.
S az írás végén ott van minden nyünnyögések legostobábbika, a „neresztényezés”, amely épp csak egy n-nel van arrébb az „eresztényezéstől”. Eszerint a magyar jobboldal álkeresztény, sőt mitöbb: maga előtt kürtöltető, korrupt farizeusok gyülekezete, mert korrekt a viszonya Kínával, Oroszországgal és Azerbajdzsánnal, mert Szijjártó Péter járt egy yachton, és valami okból kifolyólag ideírta Gégény a Fudan Egyetemet is. Utóbbival meg a külpolitikával kapcsolatban én kimondottan kevés iránymutatást találtam a Bibliában, hiába kerestem, úgyhogy feltételezhető, hogy a kínázással, ruszkizással és fudanozással csak a Telexnek akart a témához egyébként semmit nem konyító szerző udvarolni – de a felvetés többi részével igenis foglalkozni kell, mert annyira hazug, hogy nehéz a mélyére látni.
A 21. században egy politikai párt attól keresztény, ha tisztességgel viszonyul a keresztény egyházakhoz. Ha ellenség helyett partnert találnak benne a keresztény intézmények, célok és projektek, ha lehet vele oktatásban, idős- és beteggondozásban, lelkigondozásban együttműködni, és ha az országban olyan légkört teremt, amelyben jó kereszténynek lenni.
Ha Gégény Istvánnak nem tűnt volna fel, keresztényüldözés van most a világon,
és Olaszországban látjuk, milyen az, ha egy mégoly erős egyház nem találja a kormányban szövetségesét. Végzetes.
A jó keresztény párt a kereszténység szövetségese a keresztényüldözés idején. Nem szórakozik az egyházi iskolák pénzével, nem vegzálja a gyónási titkot, nem emel piedesztálra keresztényellenes, kárhozatos nézeteket, és sem anyagilag, sem eszmeileg nem támogatja az LMBTQ-lobbit, a kereszténység esküdt ellenségeit. Nem nehéz eldönteni, hogy a mai magyar politikában melyik párt ilyen, és melyik nem az.
Minden egyébről majd döntés születik az utolsó ítéletkor, ne legyen senkinek kétsége.
A kereszténység érdeke szempontjából egy választás van. Ahogy Pogrányi Lovas Miklós filozófus írta pár hónapja a Kommentár hasábjain, „a konzervativizmus a kereszténység politikai formája”. A Telex és szellemi köre meg a szöges ellentéte. Pont.